Az adótorony története

Az előd: a Csősztorony

Kőbánya szőlőskertes múltjában különleges szerepet töltött be egy épület, amelyet 1844-ben emeltek a Harmat utca 31-ben. A Brein Ferenc tervezte Csősztorony nemcsak a városrész emblémája volt, hanem praktikus feladatot is ellátott: a szőlőtolvajokat figyelték innen, akik akkoriban rendszeres „vendégei” voltak a környéknek. Ez a százötven éves jelkép adta át helyét annak a fejlődésnek, amely végül a Száva utca sarkán magasodó, 154 méteres adótorony megépítéséhez vezetett – amelyet a környékbeliek hamarosan csak „tűtoronynak” neveztek.

Az elképzeléstől az alapkőig

Az egységes budapesti rádiótelefonhálózat gondolata már a hetvenes években megfogalmazódott, a megvalósításra azonban csak az évtized végén nyílt lehetőség. A Budapesti Egységes Rádiótelefon-hálózat – röviden BERH – célja az volt, hogy zavartalan rádiótelefon-kommunikációt biztosítson a fővárosban, és megoldást nyújtson az egyre növekvő forgalmi és technikai kihívásokra. Az első és legfontosabb lépés a Száva utcai központi adótorony és üzemviteli épület megépítése volt, amelyet a János-hegyi torony követett.

Mérnöki bravúr – az építkezés

A projekt kiemelkedő mérnöki teljesítményt követelt. A Száva utcai torony 154 méteres acélszerkezete előregyártott, 4 méteres elemekből állt össze, míg a János-hegyi torony precízen illesztett szerkezete és esztétikai kialakítása harmóniában állt a természeti környezetével. Az építkezés szoros határidők mellett, kiemelkedő szakmai precizitással zajlott. A Magyar Posta irányításával megvalósuló beruházás nemcsak a korszak mérnöki tudását dicséri, hanem a hazai kommunikációs infrastruktúra fejlődésében is mérföldkőnek számít.

1990: A BERH élesedése

1990 januárjára a Budapesti Egységes Rádiótelefon-hálózat működőképessé vált, és a 450 MHz-es frekvenciatartományban megkezdte a főváros kiszolgálását. A rendszer sikeresen megoldotta az addig egyre súlyosbodó forgalmi és technikai problémákat, lehetővé téve a rádiótelefonok zavartalan összekapcsolását. A Száva utcai és a János-hegyi tornyok nemcsak a technológiai fejlődés szimbólumaivá váltak, hanem Budapest városképének meghatározó elemeivé is.

A torony fénykora és átalakulása

A Száva utcai adótorony az első analóg rádiótelefon-hálózat kísérleti üzemének részeként indult, majd 1994-ben az egyik első bázisállomásként csatlakozott az újonnan megjelenő GSM-hálózathoz. Az ezredfordulóra elérte fénykorát: közel 100 mikrohullámú összeköttetés és ugyanennyi parabolaantenna biztosította a mobilkommunikáció robbanásszerű fejlődését. Magyarország egyik legmagasabb épített szerkezeteként a torony a magyar mobilkommunikáció szimbólumává vált.
A 2000-es évek elejétől fokozatosan átalakult a torony szerepe. Az optikai hálózatok fejlődésével és az adatforgalom növekedésével a mikrohullámú kapcsolat háttérbe szorult, megkezdődött az átállás a modernebb technológiákra: a 2G, 3G, majd a 4G rendszerekre.

Napjainkban – természet és infrastruktúra

A Pro-M Zrt. Száva utcai telephelyének tornya ma már nemcsak technológiai, hanem ökológiai szempontból is különleges helyszín. Több mint másfél évtizede ad otthont egy vörös vércsepárnak, amely évről évre sikeresen költ a torony magasában. A fészkelések dokumentálása és a fiókák gyűrűzése 2006 óta Morandini Pál önkéntes természetvédelmi munkájának köszönhető, aki az MME/BirdLife Hungary tagjaként a fővárosi vörös vércsék koordinátora is.
Az eddigi megfigyelések értékes adatokat szolgáltattak a faj viselkedéséről, vonulásáról és élettartamáról. A következő lépés egy jeladóval támogatott kutatás, amelyet a bécsi Turmfalken Wien és a Debreceni Egyetem szakemberei közösen végeznek – ilyen eszköz Budapesten először kerül vörös vércsére.
A természet és az infrastruktúra együttélésének ez a példája jól mutatja, hogyan válhat egy műszaki létesítmény a városi biodiverzitás részévé – és hogyan őrzi egy torony, évtizedeken át, a város történetét.